[ Pobierz całość w formacie PDF ]
egy kézmozdulat, egy arcjáték mögött. Kifürkészi, magától értetQdQen nem abból,
hogy értelmezi az arcjátékot, hanem a gyermeknek a felnQttel való sokkal mozgéko-
nyabb belsQ összekapcsoltsága révén, mint ami késQbb az eset a felnQttnek a felnQtt
Rudolf Steiner: NevelQmqvészet - A tanítás metodikája és a nevelés életfeltételei 51
irányában. És így érkezünk oda, hogy a gyermek környezetében nem engedhetjük
meg magunknak, hogy mást érezzünk és gondoljunk, mint olyat, ami továbbvib-
rálhasson a gyermekben. A gyermek elsQ évei számára a nevelQi magatartásban tel-
jesen ennek az alapelvnek kell uralkodnia: A gyermek környezetében, egészen az
érzületedbe, érzésedbe, gondolatodba menQen olyan átélést kell tanúsítanod, hogy az
a gyermekben továbbvibrálhasson. Ekkor pedig a gyermeki kor számára a pszicholó-
gus, a lélek megfigyelQje, az élet-tapasztalt ember és az orvos egy egységgé válik.
Mindaz ugyanis, ami benyomást gyakorol a gyermekre, úgy, hogy a gyermek lelkileg
reagál, vérkeringésébe terjed tovább, abban a módozatban, ahogyan emészt, és alakul
ki annak az alapjává, ami a késQbbi élet egészségi állapota. Amennyiben szellemi-
lelki értelemben nevelünk, a gyermek utánzókészségére számítva, egyidejqleg testi-
fizikai értelemben is nevelünk. Ez ugyanis annak a csodálatos metamorfózisa, ami a
gyermeket szellemi és lelki oldalról éri, hogy fizikai konstitúcióvá, organikus alkattá,
a késQbbi élet számára megalapozódó egészség- vagy betegségi hajlammá váljon.
Így kijelenthetjük, hogy a Waldorf-iskolapedagógiában nem azért nevelünk szel-
lemi-lelki értelemben, mivel egyoldalúan a szellemi-lelkire akarunk hatást kifejteni,
hanem abból az okból nevelünk szellemi-lelki értelemben, mivel tudjuk, hogy ezzel
Rudolf Steiner: NevelQmqvészet - A tanítás metodikája és a nevelés életfeltételei 52
az ember bensQjét, amely bQrén belül foglal helyet, a legkitqnQbb módon neveljük
fizikai értelemben. Ez azokon a példákon mutatkozik majd meg Számukra, amikkel
tegnap foglalkoztam. A szerint a modell szerint, melyet az öröklési erQk szolgáltattak
az ember számára, építi az fel második emberét, aki azután itt van, hogy a fogváltás
és a nemi érés közötti életszakaszban folytassa átéléseit. Éppen úgy; mint a legelsQ
életszakaszban az ember bizonyos értelemben egy második testet harcol ki magának
annak a révén, ami benne elQzQ földi életekbQl öröklésmentesen van meg a halál és
az új születés közötti tisztán szellemi életben az individualitásban, éppen úgy harcol-
nak a második korszakban, a fogváltás és nemi érés között a külvilág befolyásai az
ellen, amit az ember a maga individualitásába akar betagolni. Most a befolyások a
külvilágban hatalmasakká válnak. Az ember pedig bensQleg megszilárdul, mivel nem
engedi többé tovább vibrálnia organizmusában érzékszervhez hasonlóan mindazt,
ami a külvilágban van jelen. Az érzéki felfogás inkább az ember felületére, a periféri-
ára koncentrálódik. Az érzékek csak most öltik fel önállóságukat és az emberen elsQ-
ként észre venni valamit, ami nem a világhoz való intellektualisztikus kapcsolat, ami
a világhoz való olyan kapcsolat, amely csak a mqvészi életfelfogással hasonlítható
össze. Mialatt elsQ életfelfogásunk vallásos, amiben természettQl fogva vallásos te-
Rudolf Steiner: NevelQmqvészet - A tanítás metodikája és a nevelés életfeltételei 53
remtmények módján állunk a természettel szemben, s a környezetnek vagyunk oda-
adva, most belsQ szükségletünkké válik, hogy mindazt, ami környezetünkben lép fel,
ne csak elfogadjuk és hagyjuk passzívan tovább vibrálni a testiségben, hanem azt
képszerqen át is alakítsuk.
A gyermek a fogváltás és nemi érés között mqvész, ha gyermeki módon is, mint
ahogyan a legelsQ életszakasza során a fogváltásig természetes módon Homo
religiosus, vallásos teremtmény. Mivel a gyermek most azt igényli, hogy mindent
képszerq-mqvészi módon kapjon meg, a tanítónak, a nevelQnek vele olyanként kell
szembe állania, aki mindazt, amit a gyermek közelébe elhoz, mqvészi alakítóként
[ Pobierz całość w formacie PDF ]