Az egyiptomi kejno Jean Pierre Montcassen

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

ap�m okoss�ga v�gett j�rtak hozz�nk, hanem any�m finom s�re miatt.
N�hromta jó�z en f�lkacagott. Mintha az �des l�nyomnak szereztem volna ezzel �r�-
met, olyan jólesett v�g nevet�se. �s ebben a t�lont�l ell�gyult �s megejt pillanatban d�b-
bentem r�, hogy �regszem. Ez volt a fordulópont, amikor az jutott legel sz�r eszembe,
hogy m�r nem �n vagyok a fontos, hanem a fiam boldogs�ga. �s helyesnek is �reztem a
r��bred�si, jóllehet, egy keser�des k�rd�s tolult f�l bennem: mi lesz ezut�n �nvelem?
Mindj�rt tov�bb is sz ttem, cs�ppet sem kisz�les�tve a nagy k�rd�s holdudvar�t: majd
Mirjammal megbesz�lem ezt a lelki v�ls�got.
H�zvezet m m�r hozta az innivalót. Arca f�nylett, szeme ragyogott, neki �pp�gy
megtetszett N�hromta, mint ahogy nekem. Hasas ónkancsót �s h�rom szidoni �vegpoharat
helyezett az asztalra.
Milyen kortyolnivalót hozt�l, Mirjam? k�rdezte fiam.
K�keónt.
Micsod�t?
K�keónt.
Az mi?
Vend�g�nk adta meg a v�laszt.
Egy h s�t ital. G�r�gorsz�gból sz�rmazik. Jól mondom? �n szeretem.
H�zvezet m �dv�z�lt arccal bólintott N�hromta fel�. K�v�ncsian vettem kezembe a
poharat, belekortyoltam, �zletes volt. Fiam m�r harsogta.
Mirjam, ez nagyon finom!
�r�m, ha �r�met okozok szólt cs�ndesen h�zvezet m.
Mikor tanultad ennek a k�sz�t�s�t? k�rdeztem.
Tegnapel tt, �rn m. Zsidó bar�taim tan�tottak meg r�.
Az uzsonna hangulata balzsamos volt �s der s, de legf k�pp eml�kezetes. M�r eltelt jó
p�r �v azóta, nekem m�g mindig az a N�hromta az eszm�nyk�p, hi�ba n�z ki m�r egy ki-
csit m�sk�ppen, hiszen senki se fiatalodik, �s menyem m�r sz�lt is. Ha fiamat id�zem ma-
gam el�, legink�bb avval a mosollyal jelenik meg el ttem, amelyet azon a d�lut�non l�t-
tam az arc�n, kit�ntetve j�vend belij�t. Hittem, hogy k egym�sra tal�ltak, k a t�k�letes
p�r, holott ilyen nincs, jól tudom. De most m�r felhagyok dics�ret�kkel, nehogy azt vesse
valaki a szememre, hogy �rzelg s v�nasszony lett bel lem, ann�l is ink�bb, mert m�g ko-
r�ntsem �rzem magam �regnek.
A csipeget�s ut�n cs�ndes besz�lget�sbe elegyedt�nk, amelyb l vil�gosan kider�lt,
hogy N�hromta minden szempontból megfelel fiamnak, s �n sem k�v�nhatn�k n�l�n�l job-
bat. A vil�got helyesen l�tja, a dolgokat okosan �t�li meg. Nem k�nyesked , nincsenek
sz�ls s�ges elvei, mentes a nagyrav�gy�stól, a divatot szolidan alkalmazza, fiammal
szemben nem ig�nyeket t�maszt, hanem legink�bb igyekszik alkalmazkodni �s kimutatni
rajong�s�t. Kor�bban azt hittem, ilyen l�ny manaps�g m�r nincs a gazdagabb k�r�kben,
N�hromta r�c�folt erre. A forrós�g enyh�lt�vel a fiatalok mocorogni kezdtek.
Menj�nk s�t�lni, N�hra! ki�ltott f�l fiam. Hov�?
A Szikomor pagonyba!
�desb�san megsajdult bennem valami. A vil�g v�ltozik, de az emberi term�szet mintha
ugyanolyan maradna. Tizen�t, h�sz �v mit sem sz�m�t, de tal�n sz�z, k�tsz�z, s t ezer,
k�tezer sem. Lesznek majd bizony�ra tudósok, akik eff�le elm�letek t�preng�s�re szente-
lik idej�k jelent s r�sz�t, amely ugyan minden dics�retet meg�rdemel, �n azonban nem
foglalkozhatok ilyesmivel, csup�n egy k�jn vagyok a sok k�z�l. R�m a t�nylegesen meg-
�lt esem�nyek gyakorolnak nagy hat�st, a valós eml�kek t�sk�i k�pesek a sz�vem belsej�-
be hatolni. Eszembe jutott Mereruka, f�ljajdult bennem Ankaf, �letem k�t nagy szerelme,
akik megrabolt�k lelkem �s legink�bb megd�zsm�lhatt�k testem, mindkett vel andalog-
tam a Szikomor pagonyban. �let�nk jelent s esem�nyeit, mint m�ltbeli kik�t ket, hagyjuk
magunk m�g�tt, s b�rmilyen sz�p is eml�k�k, visszahajózni hozz�juk m�r nem �rdemes.
Ma m�r nincs az a f�rfi, aki r�venne engem arra, hogy menjek el vele s�t�lni a Szikomor
pagonyba. Nem engedn� a konoks�gom k�t im�dott szem�ly neve int óvatoss�gra, akik
k�s bb cserbenhagytak! , azt�n az �letkorom sem engedn� m�r. Noha kor�ntsem k�v�nok
m�g a h�tt�rbe h�zódni, tartom azt a v�lem�nyt, hogy eny�m a jelen, viszont m�r be kell
l�tnom: a fiatalok� a j�v . Nedzsatum �s N�hromta folytatja az �let hagyom�nyait, k�v�n-
csian beledugj�k ujjukat minden ed�nybe, �s azt�n nyalakodnak, ahogy az korukban il-
lik. Boldog embernek mondhatom magam, hiszen k�zvetlen szeml�l je lehettem fiam ud-
varl�s�nak, a k�t szeretni való l�leknyiladozó boldogs�g�nak.
F�lembe jutott, hogy any�m �ssze�llt a szomsz�ddal, Tenftru asztalossal. El sz�r kis
h�j�n meg�t�tt a guta, azt�n elkezdtem k�telkedni. �gyhogy kaptam magam, t�st�nt haza-
nyargaltam. Nyugtalans�g fogott el, amikor �resen tal�ltam sz�l h�zam. M�g csak be sem
volt z�rva kapuja, �s valamennyi �rt�kes t�rgy, b�tordarab hi�nyzott. K�nytelen-kelletlen
�tmentem a szomsz�dba. Ahogy benyitottam, a szemem el� t�rult a valós�g. Any�m �s
Tenftru boldog egyet�rt�sben �ld�g�ltek egy karos szóf�n a repk�nylugas alatt. D�h�tett �s
meglepett a l�tv�ny. D�h�tett, hiszen saj�t szememmel l�ttam, hogy igaz a h�r, meglepett
viszont, mennyire meg�regedett a szomsz�d, �s mellette any�m is egy v�ns�gnek hatott.
Mit akarok �n voltak�pp ett l a k�t hajlott kor� embert l? Magam sem tudtam igaz�n.
Any�m igyekeztem szigor� lenni , amit l�tok, az felh�bor�t. Mindketten tudjuk, ki
ez az ember, aki melletted hunyorog a napba&
Jóravaló �zvegyember felelte nyugodtan.
Mót �s minden d�mon! Csak nem elfelejtetted aty�nk trag�di�j�t. Hiszen tartozol t�l-
vil�gi eml�k�nek!
Halkabban, te! emelte meg any�m a hangj�t. Ez a h�z csendes, istenf�l , itt ne k�-
romkodjon senki, f leg az �n l�nyom. Nem jó egyed�l! Ami elm�lt, elm�lt, m�ghozz� r�g, [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Formularz