Rejtozkodo szerelem Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

emberek, akik a k�rd�ses �sszeget k�nnyen kiheverik, viszont óvakodnak
dobra verni, hogy lóv� tett�k Qket.
Ez a tudat olyan magabiztoss�got adott Brenken�knek, hogy n�mi
v�rakoz�s ut�n �jra meg �jra visszat�rtek a felkapott f�rdQhelyekre.
- �gy eml�kszem, fens�g, sohasem jogos�tottam fel arra, hogy a
keresztnevemen szól�tson - felelte ridegen az asszony.
- Ne legyen kegyetlen, dr�g�m!
- Kegyetlen nem vagyok, fens�g, csak t�l b�szke, semhogy k�nye-kedve
szerint j�tssz�k velem. A viszontl�t�sra!
Ezzel fak�pn�l hagyta a f�rfit, sietve elb�cs�zott Eckhoff grófn�tól, �s
Brenken karj�n t�vozott.
M�r a kocsiban �lve, izgatottan fordult a f�rj�hez;
- Most eljutottam ezzel, a herceggel oda, ahov� akartam. Csak rajtam
m�lik, hogy mikor k�ri meg a kezemet.
- Akkor mire v�rsz? A hatezer m�rka nem sok�ig el�g.
- Hagyj nekem egy kis idQt! ElQbb megfizetek neki, ami�rt f�lre akart tolni.
- T�lfesz�ted a h�rt, Liane.
- Nem te mondtad, hogy m�g mindig gyQzhetek, ha akarok? H�t most
akarok, �s fogok is.
A f�rfi vadul �t�lelte �s megcsókolta.
- Hogy boldogult�l a grófkisasszonnyal? - k�rdezte azut�n.
Liane besz�molt neki az elhangzottakról.
- Ez is mutatja - fejezte be elbesz�l�s�t hogy az eg�sz �gyrQl semmit sem
�rult el Rit�nak. Sejtettem, hogy ez a helyzet. Erre �p�tem a tervemet. M�r
szereztem egy bor�t�kot a gróf c�m�vel, a saj�t l�nya k�z�r�s�val. Ebben ker�l
majd a kez�be az �n levelem, �s el fogja olvasni, m�r csak az�rt is, hogy
megtudja, mik�nt jutott a gyermeke �ltal megc�mzett bor�t�kba. V�laszt�s el�
�ll�tom: vagy bQkezqen megseg�t, vagy pedig orsz�g-vil�g elQtt felfedem a
kil�temet. A botr�nytól pedig f�l. Nem sz�vesen teszem ezt, v�g�l is vele
szemben a legrosszabb a lelkiismeretem, de nyugalmat akarok, �gy vagy �gy,
ezt a mostani �llapotot nem b�rom tov�bb, nem b�rom!
Reszketett az idegess�gtQl, alig tudott lecsillapodni.
Rita ezen az est�n alig v�rta, hogy a vend�gek elk�sz�njenek, �s v�gre
mag�ra maradjon gondolataival.
Egy pillanatig t�tov�zott, hogy nem kellene-e m�gis beavatnia Maria n�nit
ebbe az �gybe, �s tan�csot k�rnie tQle. Azut�n �gy hat�rozott, hogy hallgat.
A szob�j�ban �lve felid�zte mindazt, amit Liane von Brenken mes�lt neki.
Nem eg�szen �rtette a dolgokat. �szt�n�sen �rezte, hogy valami lappang a
h�tt�rben. Nem hitte el, hogy az apja irgalmatlan �s kem�nysz�vq. Bizonyosan
okot adtak neki arra, hogy eltasz�tsa a mostohaanyj�t. M�gis rettenetesen saj-
n�lta az asszonyt, hogy sz�ks�get szenved. Pontosan persze nem tudta, mit is
jelent sz�ks�get szenvedni , de valami borzalmasat k�pzelt el, s�padt, beesett
arccal jelent meg elQtte mostohaanyja k�s�rlete. Pedig valaha milyen
gy�ny�rqen, fel�kszerezve j�rt-kelt a Buchenau-kast�ly termeiben...
Seg�tenem kell neki - gondolta, �s mivel saj�t p�nzzel nem rendelkezett,
az apj�tól vagy Maria n�nitQl pedig nem k�rhetett, k�ts�gbees�s�ben Hans
von Riedbe kapaszkodott, �róasztal�hoz �lt, �s az al�bbi levelet �rta neki:
Kedves Hans!
Nagy-nagy k�r�ssel fordulok hozz�d. K�pzeld, ma tudtam meg, hogy a
mostohaany�m �l, �s sz�ks�get szenved. Egy gy�ny�rq, kedves asszony, Liane
von Brenken, akirQl azt mondj�k, r�videsen eljegyzi mag�t Jurikov herceggel -
ugyanis meg�zvegy�lt, s a sógora k�s�ri, akit nem szenvedhetek -, teh�t ez az
asszony ma elmes�lte nekem, hogy ap�m eltasz�totta a mostohaany�mat, mert
megb�ntotta Qt. Nem tudom, mit v�tett a papa ellen, de �gy �rzem, nem
hagyhatjuk nyomorogni. A papa biztos nem is tud sanyar� sors�ról.
Dornemann-n� egyszer figyelmeztetett, hogy nem szabad a mostohaany�mról
besz�lni neki, mert sz�rnyen felizgathatjuk. Azt pedig nem szeretn�m. De ha
nem seg�tek, akkor Brenkenn� szem�lyesen �r ap�mnak, �s besz�mol neki
arról, milyen nyomorultul tengeti a mostohaany�m az �let�t. Meg is kellett
adnom neki a papa c�m�t, de arra k�rtem, v�rjon n�h�ny napot. Nyilv�n
bel�tod, hogy meg kell k�m�ln�nk a pap�t ettQl az izgalomtól, kiv�lt most,
hogy �n sem vagyok mellette. Ez�rt k�rlek, k�ldj p�nzt, jó sokat, amennyit
csak b�rsz, a pap�tól vagy Maria n�nitQl nem kaphatok an�lk�l, hogy
el�ruln�m, mire kell. Ezt pedig csak neked mondhatom el. K�rlek teh�t,
azonnal k�ldd a p�nzt! M�g annyit, hogy m�r jó hat hónapja lakom Maria
n�nin�l. Nem akarsz m�g hazavinni? Nagyon sz�p �s vid�m itt, m�gis hi�nyzik
m�r a papa meg Buchenau �s... minden m�s. K�rlek, gyere hamar! Sz�vbQl
�dv�z�l
a Te Rit�d.
XII.
Az elm�lt hónapokban Rita sok levele utat tal�lt a Riedberg-kast�lyba.
Hans Ried mosolyogva olvasta mindegyiket. Nagyon hasonl�tottak egym�sra,
mert a le�ny mindig csak a hogyl�t�rQl meg k�lsQs�gekrQl �rt. Kezdetben
restellt a honv�gy�ra panaszkodni, k�sQbb pedig... k�sQbb meg nem tudott
szólni arról, ami a sz�v�t nyomta.
A b�ró �jra meg �jra higgadt, kiss� aty�skodó hang� �r�sokban v�laszolt,
hogy semmilyen módon se befoly�solja a le�ny fejlQd�s�t. Senki sem hitte
volna errQl a levelez�srQl, hogy egy jegyesp�r�.
�m az utolsó lev�l olvast�n Hans egy�ltal�n nem mosolygott. M�ly
megd�bben�st keltett benne.
Miut�n a v�g�re �rt, felpattant, mag�hoz vette a levelet, �s azonnal
parancsot adott, hogy nyergelj�k fel a h�tas�t.
N�h�ny perc m�lva m�r Buchenau fel� v�gtatott.
A bej�rathoz �rve leugrott a lóról, �s l�tta, hogy a gróf hintaja indul�sra
k�szen v�rakozik. Az �reg kipirult arccal sietett el�be.
- De jó, hogy j�ssz, kedves Hans. �pp hozz�d akartam kocsizni Riedbergbe.
Rettenetesen felizgattam magam - hebegte. �s a szob�j�ba invit�lta a
fiatalembert.
- Mi t�rt�nt? - rettent meg Hans.
- Ismered ezt az �r�st? - h�zott elQ egy levelet a zseb�bQl.
- Hogyne, Rita �r�sa.
- �s ki� ez a monogram a bor�t�kon?
- A nagyn�n�m�, Eckhoff grófn��.
- Akkor h�t nem ment el az eszem, nem k�pzelQd�m? M�r kezdtem azt
hinni. Akkor l�ssuk tov�bb: ez kinek az �r�sa?
A b�ró megn�zte.
- Liane von Brenken�. Saj�tos, �sszet�veszthetetlen vonalvezet�sq.
A gróf sz�ja k�r�l keserq g�nymosoly j�tszott.
- Valóban �sszet�veszthetetlen. Most pedig olvasd el ezt a levelet, �s
mondd meg, hogy ker�l abba a bor�t�kba, amely a le�nyom keze von�s�t viseli.
Borzasztóan aggódom Rita miatt. Mi�rt tolakodott ez a nQ a le�nyom
k�zel�be?
Erre Hans is elQh�zta a maga level�t.
- Addig te is olvasd el ezt, tal�n megmagyar�z egyet-m�st. Emiatt j�ttem
hozz�d.
Mindketten a levelek tanulm�nyoz�s�ba mer�ltek.
Liane von Brenken irom�nya �gy szólt:
Kedves Lothar!
Bocs�ss meg, hogy hamis k�nt�sben csemp�szem a kezedbe levelemet, de
m�sk�l�nben ezt is felbontatlanul k�ldted volna vissza. Mindenk�ppen meg
kell hallgatnod. Rettenetes nyomor�s�gra jutottam, s csak azzal seg�thetek
magamon, ha a Te nagylelkqs�gedhez, nemes gondolkod�sodhoz folyamodom.
S�lyos sorscsap�sok k�vetkezt�ben elvesz�tettem minden p�nzemet, amit
annak idej�n olyan nagyvonal�an adt�l.
K�ny�r�lj rajtam, seg�ts, m�r �pp el�gg� megbqnhQdtem ball�p�sem�rt.
Hajl�ktalanul bolyongók a vil�gban, sehol sem h�zódhatok biztos fed�l al�.
Bocs�ss meg, �s juttass gazdags�godból annyit, hogy nyugodtan �lhessek!
Nem akarhatod, hogy az asszony, aki a nevedet viselte, nyomorba �s
gyal�zatba s�llyedjen, nem akarhatod, hogy az egykori Buchenau grófn�
alamizsn�t k�regessen. Seg�ts rajtam, seg�ts, hogy �lhessek! Ha nem teszed,
akkor le�nyod l�ba el� vetem magam, �s felfedem elQtte kil�temet. Ha r�vid [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Formularz