Kitaszitva Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

amikor az �ccs�t szerettem& azaz, csak szeretni v�ltem. V�gtelen�l
b�ztam mag�ban, a jós�g�ban, ahogy m�g ma is. Nem akartam, hogy
bqn�snek tartson. Amikor az ide�rkez�sem napj�n azt mondta, hogy
hisz az �rtatlans�gomban, az igazi megv�lt�sk�nt �rt, mintha egyszerre
kegyelmet kaptam volna.
A f�rfi legsz�vesebben a karj�ba z�rta volna.
Valóban soha nem k�telkedtem benne, biztosan tudtam, hogy
tiszta �s �rtatlan jelentette ki m�ly meggyQzQd�ssel.
A le�ny szem�ben megható f�ny gy�lt, nem j�tt szó az ajk�ra, keze
egy tehetetlen f�lmozdulat ut�n meg�llt a levegQben, majd g�rcsbe
szorult.
Magnus idQt akart adni neki, hogy �sszeszedje mag�t.
Az im�nt azt mondta, csak szeretni v�lte az �cs�met. Mikor j�tt r�
erre?
Hom�lyosan m�r azon az est�n is �reztem sim�totta meg a
homlok�t Rosemarie amikor szerelmet vallott nekem. Hirtelen eg�sz
m�snak tqnt, mint amilyennek l�tni akartam: k�nnyelmqbbnek,
felsz�nesebbnek. Addig a maga jellemvon�sait vet�tettem r�, azokat
hittem t�kr�zQdni az Q viselked�s�ben is. Akkor, a sz�lló terasz�n,
egyszerre r�d�bbentem, hogy valami hi�nyzik belQle, de m�g nem
tudtam, mi az. Miut�n elutazott, �s elolvastam azt a szqkszav�, hideg
b�cs�levelet, meghalt az, amit szerelemnek hittem. Az igaz szerelem
nem m�lhat el �gy. Ha a maga fiv�re valóban szeretett volna engem,
nem hagyott volna el ilyen kurt�n-furcs�n. K�sQbb, amikor any�m
naplój�ból meg�rtettem, mi�rt fordult el tQlem, akkor is azt mondtam
magamnak, hogy hinnie kellett volna bennem, m�g ha mindenki m�s
k�telkedik is. Ha valóban olyan lett volna, amilyennek szerelmemben
l�ttam, akkor ki kellett volna tartania mellettem. R�eszm�ltem, hogy
nem Q az, akit szerettem, nem rendelkezik azokkal a tulajdons�gokkal,
amelyeket megismerked�s�nkkor elQsz�r mag�ban csod�ltam.
Akaratlanul is becsaptam a sz�vemet, mert valój�ban nem szerettem Qt.
Teh�t nem is viselte meg nagyon az elveszt�se? fogta
megindultan k�t tenyer�be a kez�t a f�rfi.
Amikor azt olvastam, hogy maguk mindketten elutaztak, valami
�sszet�rt bennem felelte szomork�s mosollyal a le�ny. Les�jtott a
h�r, mintha megal�ztak �s eltapostak volna, furcsa, de nem is tudtam
igaz�n, mi k�noz olyan elviselhetetlen�l. Any�mat k�l�n�sen megr�zta
a fordulat, hogy az �ccs�vel k�t�tt eljegyz�sem felbomlott, hiszen
mindig egy gazdag h�zass�gban rem�nykedett, amely megv�lt
benn�nket a nyomor�s�gtól. Eml�kszem, mennyire aggódott, amikor
kikosaraztam egyik-m�sik k�rQmet. Nem tudtam r�sz�nni magam,
hogy puszta anyagi �rdekbQl menjek f�rjhez. Ez�rt tett annyira
boldogg�, hogy a maga �ccse ir�nt valami ny�jas, meleg �rz�st
t�pl�ltam, amit bizony�ra �ppen ez�rt k�szs�gesen szerelemnek hittem.
Ezzel az eljegyz�ssel valóban �r�met szerezhettem a mam�nak is.
Szeg�ny! A szak�t�st k�vetQen �sszeroppant. �jjel-nappal aggódtam
miatta. Azut�n r�besz�lt, hogy mondjak igent Karl von Heinziusnak.
ElQsz�r tiltakoztam, de azt�n Genov�ban any�m s�lyos beteg lett, s
akkor, hogy megnyugtassam, azt �g�rtem neki, fontolóra veszem ezt a
h�zass�got. Magamban persze elt�k�ltem, hogy nem megyek f�rjhez
Heinziushoz. S mikor a mama hal�la ut�n befutott a le�nyk�rQ lev�l,
azt is elutas�tottam.
De hiszen akkor m�r tudta, hogy nem szereti az �cs�met, teh�t a
sz�ve szabad, �s ott �llt a fenyegetQ sz�ks�g elQtt!
Akkor is k�ptelen lettem volna pirult el Rosemarie a f�rfi kutató
pillant�sa alatt. Addigra egy�bk�nt is elfogadtam az �ll�st Rosenberg
grófnQn�l, s az megv�dett a legs�t�tebb nyomortól. Ezenfel�l
rendelkeztem k�tezer�tsz�z m�rk�val, miut�n eladtam any�m
�kszereit, melyeket kor�bban valódinak hittem.
Mi�rt, h�t nem voltak azok?
A le�ny elmes�lte, milyen rem�nyeket t�pl�lt az �kszerekkel
kapcsolatban, �s hogyan ment a grófnQvel egyik �kszer�sztQl a m�sikig,
mert nem akarta elhinni, hogy hamisak.
Magnus m�ly megrend�l�ssel hallgatta. Rosemarie ecsetelte azt is,
mennyire f�lt a grófnQ ellenszenves egy�nis�g�tQl.
Egyre t�bbet �s t�bbet t�rt fel romlatlan l�ny�nek legbensQ titkaiból.
Teh�t ink�bb ahhoz a r�t v�n boszork�nyhoz ment, mintsem
Heinziushoz?
Legsz�vesebben meghaltam volna bukott ki a le�nyból, majd
valamivel higgadtabb hangon folytatta: Ma is ink�bb meghaln�k,
semhogy elfogadjam az aj�nlat�t. Nem mondom, kedves, jólelkq
ember, irigyl�sre m�ltó �letet biztos�tana nekem. De b�rmennyit kellett
is alkalmazkodnom, l�lekben m�gsem alkuszom, nem engedek az
elveimbQl. A legfontosabb �gy hangzik: mindent vagy semmit. Ink�bb
utolsó leheletemig gondokkal k�szk�dve �lek, s ez�ltal megQrz�m a
szabads�gomat, de nem adom el magam a pompa �s gazdags�g
kedv��rt.
Csod�latra m�ltó �ll�spont ismerte el Rittner.
Rosemarie a fej�t r�zta.
Nincs benne semmi csod�latos, tal�n m�g bolonds�g is. Mindenki
azt teszi, amit kell, s ez�rt alapj�ban v�ve nem j�r se dics�ret, se b�r�lat.
MeglepQ b�lcsess�g ilyen fiatal sz�jból.
Maholnap bet�ltQm a huszon�t�t mosolygott szer�nyen a l�ny s
az utolsó �t �v ink�bb dupl�n sz�m�t. Mindegy, a l�nyeg az, hogy
k�z�ln�m kell Heinzius �rral, miszerint aj�nlat�t most sem
fogadhatom el. Viszont eszembe jutott egy lehetQs�g. Ha megmutatom
ezt a levelet Rittern�nek, �s abban a hitben tartom, hogy igent mondok,
az k�ts�gtelen�l hazugs�g, �m ebben az esetben a sz�ks�gbQl er�nyt
kell kov�csolnom. Amennyiben f�rjhez szeretn�k menni, Q biztosan
nem b�nn�, hogy felbontsuk a szerzQd�st, kiv�lt ha maga is t�mogatn�
a dolgot. Nem gondolja, hogy ehhez k�ne folyamodnom, hogy botr�ny
n�lk�l megszabaduljunk ebbQl a k�nos helyzetbQl?
Magnus a le�ny bizalmat sug�rzó szem�be m�lyesztette tekintet�t.
M�lyen felkavarta az �rtatlans�gnak ez a megnyilv�nul�sa.
Rosemarie megremegett, arc�ba sz�k�tt a v�r, de nem tudta kivonni
mag�t a f�rfi pillant�s�nak bqvk�r�bQl.
Ha nem k�n�lkozik m�s ki�t, akkor ezt is megteheti felelte
Magnus, a felindults�gtól �rdes hangon. De tal�n m�gsem kell ilyen
eszk�zh�z ny�lnunk. �n tudn�k m�s megold�st is.
K�rem, besz�ljen! emelte fel k�ny�rgQn a kez�t a le�ny.
A f�rfi elQrehajolt, �s tov�bbra is a szem�be n�zett.
Szabad m�g a sz�ve, Rosemarie?
A le�ny �sszer�zkódott, �s h�tr�bb kucorodott a fotelban, mintha ki
akarna t�rni Magnus elQl.
Mi�rt k�rdi ezt? ny�gte ki sz�ntelen hangon.
A f�rfi pillant�sa makacsul r�szegezQd�tt.
Mert rettentQ�n �rdekel.
Rosemarie hirtelen elutas�tó tart�sba merevedett.
Sajn�lom, erre nem adhatok v�laszt.
Magnus elkapta �s szorosan tartotta mindk�t kez�t.
Rosemarie& egy vallom�ssal tartozom. Annak idej�n, Kairóban,
nagyon boldogtalan voltam. Tudja-e, mi�rt?
A le�ny a fej�t r�zta, keze reszketett a f�rfi szor�t�s�ban.
H�t el�rulom sóhajtotta Magnus. Mert l�ttam, hogy az �n fess,
jók�pq �cs�m fel� ford�tja a sz�v�t. S mivel azt is �szrevettem, hogy a
fiv�rem szereti mag�t, elfojtottam a saj�t �rz�seimet maga ir�nt. Ez
idQnk�nt nagyon, nagyon keservesen ment. Amikor azon az utolsó
kairói est�n kettesben bej�ttek a teraszról, �reztem, hogy v�gleg
elvesz�tettem mag�t. Nem foszthattam meg a boldogs�gtól a
testv�remet, akit tiszta sz�vembQl szeretek, de nehezemre esett
lek�zdenem saj�t em�sztQ v�gyamat.
Borzong�s futott v�gig Rosemarie test�n. Holts�padt lett, �s
lehunyta a szem�t, mintha vak�tó, �les f�ny �rte volna. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Formularz